Hé srác! Játsz velem!
Csak fogd a kezem!
Csapd a seggem, irány a végtelen!
Spirálban forgunk fölfele,
forgószélben vagy, most elragadlak a világomba,
elveszünk a csillagokba', talpunk alatt a tejút,
s mi kézenfogva járunk.
Szekérbakon járjuk az univerzumot,
miénk a világ, amit teremtünk!
Mit érzel?
Csókold belém a boldogságod!
Hadd lássam a világod!
Szeretem ahogy nyílik, szeretem a bátorságod,
szeretlek akkor is, ha félsz, ha mondanál valami butaságot.
Szeretem mindenestől a világod!
Lásd milyen egyszerű itt a világ!
Nincs fent és lent, nincs jó s így rossz sem,
a szemed nevet, szavak se kellenek.
Láttad a csillagokat fényleni a szememben,
mikor először ültem az öledben.
Pihenjünk meg a holdon, a földről furcsàn néznek ránk,
Bolondok ezek! -mondják, kik félve élik az életet.
S mi mindezen nagyokat nevetünk!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.