2020.11.10. 15:26
tükröződés
kicsit előtte, utána vers
ilyen volt
nem igazán
egy álom
pasi de az élők
között se nagyon
számon vehető
különbség
kérsz kapsz
vagy egyáltalán
mi az istent
szeretnél
fel-feldobott
köként odavetni
minden mindegy
alapon magad alatt
kezedben a rádeső
reménytelenség
betakar csukott
szemek bezárt
gondolatai egy-egy
pillanatra
megelevenednek
de mi lesz, ha
a félelem és a
fájdalom már
nem lesz, nem úgy
és nem akkor,
ahogy eddig hitted
és ilyen lett
egyszer minden a
helyére kerül
én is a sarokba
ülve egyedül
gondtalanság ablakból
nézem, hogy milyen
szép is lehetne ez
élet, ha szeretném
de nem igazán vagyok
egy álom, ember
és élőként
is kisebbségben
maradok a szavakkal
akarva-akaratlan
odavetem magam
elétek, és új
ruhát viselek, de
a szemekben csak
a kivetített belső
értékrend értéktelensége
tükröződik. vagy
csak az enyém
1 komment
Címkék: önpusztítás módszerei 2020-11-10
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
