A szerelem véres
lábnyomában,
lehajtott fejjel,
a torokban kúszik
fel a kiáltás

kisajátított érzelem
arcán mély barázdát
rajzol a képzelet

szakadékba zuhan
jól fésült önérzetünk,
összetört álmok helyén
patakzik az én

erkölcstelen világ
tükre szemedbe égett
nyüszítve kérsz, könyörögsz
magadból kikelve ígérsz.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.