Mondd ki, hogy hallgatásod
nem volt felelet
megölte az élőt, talán
meg sem született

kegyetlen szavak mögött
a büszkeség gyáván
fuldokló megalkuvás
csak azért is én

kérdeztek
mosolyogva, síró arccal
megbántva, és megbántódva
könyörögve és remélve

benned tomboló temérdek
gondolatot, nem mondhatod el
mi lesz, akkor jaj mi lesz
ha megbántod vele

inkább hallgatsz kíméletlen
tönkre téve a lehetetlent.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.