találkozásunk katarzisa helyett
ostobán bámullak
ismerős arcod tekintetét lesve
azt se tudom ki vagy
létezésed kegyetlen tréfa
magamban keresett remény
örömtelen illúziója
valami beteg vágyakozás, hogy
megteremtettelek

lenne mit megbánnom
mégsem teszem több sebből
vérző gondolat
hogy itt vagy velem
bénult szavak torlódnak fel
nyakamon izzó vasként tekereg
fojtogat a félelem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.