2012.09.01. 14:04
cirógató
Ne félj most a csendtől!
Felesleges lenne elmondanod,
s különben is, sehova se rohanok.
Hajtsd ölembe a fejed,
hadd simítsam arcodról.. csak veled.
Ujjbegyemben érzed lényemet,
pórusaidba lopom, gyengéden belé helyezem,
majd kicsit karmolok, el ne aludj egészen.
Véráramodra csatlakozó,
lelkemtől lelkedig ható,
végtelenben cirógató kishajó
mind az ujjam, amint hullámzón
ring tested porcikáin,
bordákon ívelt magasságon.
Ne félj, hogy elalszol!
Már bennem a lelked,
majd melléd bújok,
és hallgatom
... amit nem mondtál el mégsem.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
