szabóada 2012.06.28. 13:56

szenvedély

Uralkodik a gondolat,
alattvalóm már az érzék.
Józan ész, te el ne hagyj,
ne szennyezze lelkem vétség!

Majd járomba fogva repítsz,
ösztönödnek erejével,
ámde birokra nem hevít,
szavam erőddel nem érvel!

Igazságom mért kell győzzön?
Hogy enyém, többet nem ér!
Egy csak az Úr égen-földön
s igazat szól, ha Ő beszél.

Még játszom izmusaiddal,
mohó világi bölcselet,
de nem kábítsz a sok szóval,
csak világom tágul veled!

Szolgálatomra készen áll
megannyi mihaszna tétel,
keresem vajh mely tudomány
mi építhet bölcsességgel?

Óh, mire vagy hát oly kevély,
balga játéka világnak?
Megragadsz, ha jő a kéj,
de meg nem tarthatsz magadnak!

Szívemben úgy gyúlj, Szenvedély
amint mező arannyá vál',
ahogy simogat a hűs szél
s hajladoz' tenger búzaszál!

A bejegyzés trackback címe:

https://pengnui.blog.hu/api/trackback/id/tr724616738

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

szabóada 2012.07.01. 18:47:52

@pingwin: nem igazán állnak jól nekem az ilyen szenvedélyellenes versek! :Đ na de a vers megírása előtti két-három hétben olyan hatások értek, amik által így éreztem. :) de az alapvetően szenvedélyes jellememen csak ideig óráig tud hatást gyakorolni a klasszikusok olvasása. :p :)

pingwin · http://pingwin.blog.hu 2018.07.24. 19:40:55

jelen pillanatban a hit kérdése domborul ki, bár talán már te sem tudod, hogy mi volt az
süti beállítások módosítása