Halott éjszakában fuldokló valóság rideg álomképei újragondolva értem jönnek ájult hajnal ébredésében a tegnap elfejtett nyugalom mellékíze nem mutat nap-éj egyenlőségjelet.     képet innen

Hallod, ahogy rétre simuló frekvenciaködben hangom százszorszép virágnyelven szólít, s te érted. Bóbitaszárnyakon ereszkedve keresi féltőn óvó meleg kezed, most jó! Lelkem immár könnyű, tenyérnyi kelyhedben a dallam, halkan lüktetve álmod melletted…

Törölt emlékeid helyén mit is keresel? Szilánkokra törve képzelgek diadalmenet a halál vagy olcsó mulatsági tréfa elfelejtett nevetése Lényegét tekintve mindegy Sárból másztál elő életed céltalan mivolta meg nem engedett veszélyes a társadalom egészére nézve tiszta kék szemed álca, de mi átlátunk…

Fejünkre nőtt istenek magányában a hiábavaló mindenségben őrizgetem kincseim magamra zárt ajtaja kiúttalanságot kereső éjszakában elhiszem, hogy törtfény a élet magába beszélő nem várt látogató a felismerés olyan felesleges múló emlékteher mindennapokra nyiló vágott virág ablakom képe szépen…