2011.09.15. 07:58
hallod
Hallod, ahogy rétre simuló
frekvenciaködben hangom
százszorszép virágnyelven
szólít, s te érted.
Bóbitaszárnyakon
ereszkedve keresi
féltőn óvó meleg kezed,
most jó!
Lelkem immár könnyű,
tenyérnyi kelyhedben
a dallam, halkan
lüktetve álmod
melletted szunnyadó
csillagos eget.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://pengnui.blog.hu/api/trackback/id/tr393228681
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
