Földre született
ember ivadéka
a keresés magánya
milyenné tesz?

Isteneid vagy
a világmegváltó
majd igéretek
hagytak cserben?

Hitelre kapott
életedben
nincs több haladék
esendő lépteid
sűrűjében
egyedül  maradt
lélek remegő
lámpafénye

te vagy?

Mégsem emléket
áraszt a lenyugvó
nap messzesége
aranyló tüze
éget hamuvá
porladt büszkeség

ennyi volt?
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.