A világvégén
kezedbe temetem
az arcomat

azt hiszem
ma még hiszek
neked

könnyebb így
az élet
de az is lehet,
hogy nem

holnap már
úgy sem lesz
semmi

elúszott
évek között
valami még
felém kiált

hallod te is
vagy én se
igazán

égre fagyott
mosoly tükre
fejünkre borul

a halál
ölelésében
újra
találkozunk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.