Életed elmúlt napjai nem kelnek fel többet,
mondjad mire gondolsz, ha a tükörbe nézel?

Feltörekvő izgalom motoszkál az arcomon
gumiszoba falára festett ördög én vagyok.
Halálában csodálkozó életérzés:

- Csak ennyi lenne az egész?

Keresztbe tett kézzel, a pokol tüzében
hol vannak a válaszok,
magamtól jöttem ide, vagy ti hoztatok.

- Kezet fogunk, vagy a lelkem akarod?

Halottá nyílvánitott régi szerelem
teli szájjal, a kínodon, nevet.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.