2011.07.03. 15:07
lebegés
Nem ismerjük
egymást,
nem tudjuk
a nevünk.
Gyávaságba
csomagolt
mosoly
Kérdés
nélkül
ismeretlen.
Hiszed-e,
amit
hiszel?
Beléd nevelt
vallomás.
Áttetsző világ.
Pusztító
kiáltásba
vesző,
értelmetlen
szavak.
Veled kézen
fogva jár
az élet
hiszed,
reméled.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://pengnui.blog.hu/api/trackback/id/tr1003034903
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
szabóada 2011.07.03. 18:56:50
Minden mondatodon el lehet gondolkodni, filozofálni. Egy rövid vers, mégis kitárja az egész világot előttem.
szabóada 2011.07.03. 19:22:52
@pengnui: Heh! Ja! az indás fotóm passzol hozzám, ugye? :D
amúgy honnan jött az ötlet, arra, hogy én is írjak a te blogodba? És mit szeretnél, mit írjak?
amúgy honnan jött az ötlet, arra, hogy én is írjak a te blogodba? És mit szeretnél, mit írjak?
pengnui 2011.07.03. 22:51:41
@szabóada: olvastam a versed, és tetszett 'pokolfajzat' is szokott írni, szóval egy olyan kis 'közösséget' képzelek el, aki közzéteszi az írásait, próza, vers nem számít.
kis szerencsélve leszek külső olvasók is :)
kis szerencsélve leszek külső olvasók is :)