2011.06.27. 21:19
kirakós
Élettel
összeütközött
álmaid
törött darabjai
között
térdepelve
nem érzed,
véres kezed
összefüggéstelen
kicsiny darabja
az egésznek.
Elmosódott
kép
talpad alatt
a föld
tátongó
szakadék.
Zuhansz.
Fejjel lefelé
állított
érzelmi
csapda.
Átkozott.
Szavaidból
életre kelő
képek
kísérnek.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://pengnui.blog.hu/api/trackback/id/tr913020025
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
szabóada 2011.07.02. 18:17:10
szia! Ez a vers éppen hozzám beszél! Tetszik a stílus, a forma, a szavak ahogy egymásra épülnek (szó szerint is :) ) Kimásolom magamnak, ha nem bánod. Helyed van az irodalmi palettán! (szerintem:) Bár nekem nincs beleszólásom.
szabóada 2011.07.02. 19:52:53
@pengnui: már kimásoltam :)
És igazad van, már hogyne lenne szavam! :D
És igazad van, már hogyne lenne szavam! :D