kiúttalanság végét keresve

nem tudom, hogy hol vagyok

közel a távol, vagy nagyon messze

vezet az út, vagy eltévedtem

egy újabb bolond

kezébe vett arc talán

csak egy illúzió

szép szemekben elveszett

fájdalom,

csak egy boldog mosoly

vágytól reszkető félelem

feloldoz, s megköti két kezem

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.