A lehetetlen választása ölelő kéz, biztonság a velünk született élet. Igenlés, vagy nem, ha mégis, hát mire vár? Hiábavaló ígéretek megtestesült álmai, a végtelennel szemben olyan kicsik, és annyira semmit nem jelentenek. Széttépett belsőd tudathasadása persze más mond, de hallani nem hall, csak…

mégis könnyezem, pedig magam szaggattam szívemből könnyedén, mely kőkemény, szikla forrása fakad hullámzó tükörben, miért vérzem? S te érzed-e? Vagy lelked tompán koppan kebleken, távoli utakon, százszor szebb napodon nélkülem?