Nem a vágy csak a dal, az akar. Nem a hév, csak a szív szava hív, az akar, ám nem is hív, és nem akar. Csendes a szív, némul a dal, száraz a könny, megvigasztal aki akar.

megtöröm a csendet de nem felel szakadékba zuhanó jégcsapálom olvadó fénytükrében néma a fülem, és mindent akar a szám kidolgozatlan arcvonása az életnek mi lesz ha egyszer felébredek és mégsem te vagy az menedékkérelmem elutasítva asztal alá söpört vágyak között én is elveszek.