Óh, Szenvedély,
Balga játéka világoknak,
tán megragadsz, ha jő a kéj,
de meg nem tarthatsz magadnak!
Szememben akkor gyúlj szenvedély,
mikor a mező hullámzó arannyá vál'
mikor simogatón hűs a szél,
s hajladoz' tengernyi búzaszál.
Majd jármomba foglak, s repítsz
ösztönödnek erejével.
Ó, te bohó, csak ne hidd,
hogy szavam erőddel érvel!
Még játszom izmusaiddal,
mohó világi bölcselet,
de nem kábítsz a szóval,
csak világom tágul veled.
Szolgálatomra készen áll
megannyi mihaszna elv és tétel,
mert mind átok és kár,
megtöltődve szenvedéllyel.
Uralkodik a gondolat,
alattvalóm az érzék.
Józan ész el ne hagyj,
ne szennyezze lelkem vétség!
Igazságom mért' kell győzzön?
Másénál többet nem ér.
Egy csak az Úr égen-földön,
s igazat szól, úgy beszél.
2012.06.23. 12:19
Igazság
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://pengnui.blog.hu/api/trackback/id/tr654606251
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
pingwin · http://pingwin.blog.hu 2012.06.23. 12:39:46
ez a vers se tudott olyan igazán meggyőzni igazáról
pedig nem is létezik
köztesen ki-ki magának
pedig nem is létezik
köztesen ki-ki magának
szabóada 2012.06.23. 13:27:11
hehe! pont arról is szól, hogy nem akarom a másikat meggyőzni az igazamról. :)
Na meg arról, hogy az igazságérzet szenvedéllyel párosulva elvakulttá és kegyetlenné tehet.
Na meg arról, hogy az igazságérzet szenvedéllyel párosulva elvakulttá és kegyetlenné tehet.