elképzelési síkon lábrajárt gondolat       farkasvakság áldozataként kiutat kutatva
kiskapuk alatt hovatovább sem halad
hurok szorul oszlopfőn nyak
elme borul agóniában zsibbad
járhatatlan utak
megtaláltan is
elveszett helyeken.
nem vagy
halva lélegzem
hallottál nevetni?
fekete lyukba folyt hang
valóságba feledten

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.