Ikercsillagzat alattszemélyiségferdültáldozatskorpióméregbe mártottezüsthajszálamonmegpendítiaz elveszettek lélekhúrjait,hogy az éterszédülten imbolygófényei közt felzendülvemég halljáka reménytelenekutolsómámor-ittas dalát.

Életed elmúlt napjai nem kelnek fel többet, mondjad mire gondolsz, ha a tükörbe nézel? Feltörekvő izgalom motoszkál az arcomon gumiszoba falára festett ördög én vagyok. Halálában csodálkozó életérzés: - Csak ennyi lenne az egész? Keresztbe tett kézzel, a pokol tüzében hol vannak a válaszok,…

Fülembe zúgó szélnek barátja lettem volna én ha vándorlásaim során engem elkísér. Mosolyodtól könnyes arcom, napsütés életemre visszatekintő remegő kéz. Megszenved bennem mindent, amit még nem ért, feloldozást nyerve betakar a szállingózó hóesés.

Talán millió év is eltel már, hogy a kétségeesett emberi lélek és a halál képzeletembe vezető ajtón át fejleszegezve belépett hozzám. Büszkeségtől mosolygó arcán tisztán láthattam a szavak igazát beléfefecskendezett új öntudat egy másik világ maga mögött hagyott,…

 Célul kitűzött céltalan láthatáron szakadékba lóg fán függő ösztönállat illúziókból szőtt reménye. Reszkető belsőszervek üvöltése minden sor, mit hátadba belemarok, hogy vér serken, mire megtudod, hogy leszegelt faládába zárt lakkozott körmeim tövig…

Arcomra rajzolt csodakihalt utcaképhalott vágyak közötta keresés régen véget ért.Összeérő porviharbanfogytán a levegőkiálthatok magamnakútban a segítség.Hangfoszlányokbarejtett feledésén nem tudok mit tennielnyel a sötéta csillagokba font éjszaka peremén.