pengnui 2011.07.02. 18:35

ölelés

Mosolyokból kifolyó

boldogság

arcunkra fagyott

kényszer kényelem.

 

Jól vagyok,

élet képe.

 

Örömteli fájdalom

 

Vízesésként

zuhanó,

levegő nélkül

ölelés

zúg füledben,

megfojt.

 

Mindent akarok

most érzés

falakba ütköző

küzdelem,

némaságba fulladt,

félreértett

szerelem.

 

A szakadék szélén

a fájdalom

farkasszemet néz

a félelemmel.

4 komment

Címkék: ölelés

A bejegyzés trackback címe:

https://pengnui.blog.hu/api/trackback/id/tr333033050

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

szabóada 2011.07.02. 20:01:45

nagyon bejön a stílusod! :)És érteni vélem a mondandód, vagy csak visszhangot kelt bennem a szó, ami tőled jön, de bennem él? Mindegy, a vers elérte célját.

pengnui 2011.07.02. 20:10:29

@szabóada: örülök

érdekel, hogy benned milyen érzéseket, gondolatokat ébreszt

aztán megbeszéljük :)

szabóada 2011.07.02. 23:05:27

@pengnui: ez a versed (dióhéjban) bennem ezt: tökéletes az életem, mégis ha arra gondolok, ezzel be kell érnem, fulladozom. Nekem "minden" kell, s ha már a szakadék széléig értem, vacillálok a félelem és a fájdalom között.

pengnui 2011.07.02. 23:22:29

@szabóada: igen, ez a mindent kell érzés benne van, és éppen azért nem teljesül, mert akarom

utolsó verszak, nem akar fájdalommal élni, de mégis fél meghalni …
süti beállítások módosítása