A szerelem véres lábnyomában,lehajtott fejjel,a torokban kúszik fel a kiáltáskisajátított érzelemarcán mély barázdátrajzol a képzeletszakadékba zuhanjól fésült önérzetünk,összetört álmok helyénpatakzik az énerkölcstelen világtükre szemedbe égettnyüszítve kérsz, könyörögszmagadból kikelve ígérsz.

Magam sem tudom már,hogy bíró vagyok, vagy vádlottegyedül magam otthon sirató Szerelemben fogant tudathasadás közös képében örömtelen gyönyör terem magához láncol a boldogság ki mondja meg mi a jó? Maradnál halottá vált emlékek között, szemlesütve, tépett mosolyfélhomályban a boldogság…

Szükségem vanAz erődre gyengédségbe mártva,A vágtád nyugodt tempójára,A lényed illó varázsára,A testedre, lelkeddel hálva,Arra a huncut komolyságra,A szemedre, ahogy vakon nèz..Hogy az egészedben legyek egy rész.