Közömbössé
tett szavak
fájdalma már
nem érdekel.

Eltakart arcom
mögött összefagyva
egy szép világ
képe nevet.

– Te sem hiheted el.

Néhány perccel
az élet előtt
a kézzel fogható
félelem mosollyal
szemembe néz

– Mit látsz – kérdez?

- Elmúlt világokba
vetett hitem halott
embertelen.

Vállamra terített
csontos keze
hideget áraszt.

– Akkor merre tartasz?

Kép forrása.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.