szótlan

tartósítószerek nélkül árult olcsó béke
egy újabb állomás, ahova nmem kaptál jegyet
törékeny jég lelked könnyen beszakad
szavakba ölteni képtelen ölelés megölt vágyai
egyedül maradnak veled a megunt csendben
az unalom ismerős arca tükörbe mártott önsajnálat
magányba facsarodott álmaid felriadó napjai
egymásba kapaszkodnak nincs két egyforma
és mégsem sose más, másnak látott nyugalom
égből kinőtt házak alatt magányos emberek
elrohannak melletted kinyújtott kezed
nem érint porrá változott életet
kipereg ujjaid között a homokóra
magányos órák száma nő, és a
másokkal töltött idő sem boldogsággal
teli nap képét festi rá az arcodra

és szavakkaj

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.