Kezeid simogatón nyúlnak még felém, pedig már összeállt a képzelet, műved életre kelt s ez élet, már enyém. Szemeidben féltés tüze ég, irányítanád ösztön-ész vezette vágyam, csókkal zárnád el mások elől nyiladozó ajkam, de engem nem fűt már a régi hév. Kacagásom…

A készenlevőség végzetszerű volta riadva jajdul szemeidben. Ellened fordulni látszik,pedig épp melléd emelkedik a benned fogant holnap. Vártad, s most mégis idegenül nézed az életrekelésbe halt megvalósulást. Elrejtenéd vészjósló láthatóság elől, de a mű már levedlette az…