Óh, mennyi Lélek, de tán mind egy, ki képzeletemmel játszódni vágyik. Szivárvány lelkem szalagjaiból választ szemfedőt, s én perdülök, szédülök széllebbentett fodraim közt, ahogy a pillangószárnyon kacarászó lét önmagába merül a végtelen kék egen. Valaki velem. Míg a…

virágba boruló tájkép lehulló levele hát, újra itt vagyelkéstélahogy én iskiégett szemű fájdalom fényébenhiszem:már csak a bűn azami jobb emberré tehet az utolsó menedékmellétemettem elfélreértett életemsegítő szándékáthiszen:már csak a bűn azami jobb emberré tehet