Arcodba temetettörök ítéletcsendszavakbólkifogyva barátvagy csak izgatja pusztulásodszínre vittdarabja? 

Nem akarom, hogy igazamlegyen kimondottszavakbanegy összeomlóvilág képeitükröződjenekpanelházak földbegyökerezettromjai közöttvalamielveszett?Szállingozótörmekékdarabkákszürke fátyolfellegecsípi a szemedfuldokol. Kiszakadtkörmöd helyénalvadóvér nyomalátszikmindent betakar. 

Lehet,hogy te sötétet, békét és csendet szeretnél. Én kiáltva harcolok, búvóhelyedre tűzzel világítok. A te reakciód az én létfelfogásomra a szótlan elfogadás, de az én reakcióm más, én zajt verek a felém jövő csendbe. Lehet, te fekete csöndbe fojtod, s talán…

Sötét van becsukott szem kitalált világ képetelen álom Csend könny csepp sem koppan már a végtelenben Béke nélkül eltemetve a lélek magad vagy magad vagy-e nélküle?

Formát öntő szavaim kuszasága megrettent talán nem tudom számból kieső szavakért nyúl-e egy kéz.Megrepedt szemhéjad nem takarja már mögöttes pillantásod akkor se értem én.Kibelezve a kirakatban figyelhetitekszavakkal összemaszatoltképekvontatottmenetét. Fülekbe károgó madár énekhangját…