Olcsó húsáru, Kitárja combjait, Kitart, mert remél, S kínálja bájait.   Férfiak szedegetnek, Mint magos gyümölcsöt A rét alatt. Lassan eszegetnek, S a mag megmarad.   A várva várt falat, Csupán tovább halad, Felöltve meztelen, S a szolgaság marad.…

Megérkeztek a várva várt vendégek. Az egész épület zajos az izgatottságtól, míg én egykedvűen bámulok ki az ablakon. Odakint szemerkél az eső, mindent bevon kristály csillogásával, s mint megannyi könnycsepp, lerajzolja a szomorú lelkek bolyongásának történetét. Az előttem…

A fiatal író gondolatai, mint a pusztító vihar; fekete vízzel telített, súlyos sötét felhői, szigorúan gomolyognak homloka horizontján, hogy a poharán sejtelmes csillogásban tündöklő kávézó finom fényei csupán tudata áttetsző felszínét legyintsék meg lágy…

sziasztok,egy kis időre visszavonulok, viszontegyikötöknek sincs admin joga, se dinamikus jóga - utóbbi szombatonként -na szóvalha valaki szeretne jogosult lenni -> tegye fel a kezétamúgy sorsolással döntöm el 

Az utolsó képet is letörölte fényképezőgépéről. Minél kevesebbet hagyjon örökül az emlékek martalócainak. Épp elégszer lopták meg életében is. A barátaival töltött csendesen vidám percek lenyomatai egyenként és véglegesen tűntek el. Már csak az emlékeit kell…

szavakkal festett valóság tudatára ébredt tiltott érzelem cseresznyefavirág illata elemészt rabszolgaságban a tudat felejteni akar