néha mosolykabátosokőrzik az álmom kifeszítve, meztelen néha a csend kiáltása a leghangosabb magamban őrlődő gondolatsor végtelennek tűnő monotonitás néha a szavak értelmetlen volta kavarog fejemben néha kimondom néha elhiszem elfáradt testemből kilép

szólj, ha a világnak vége,és felébredhetekelfogynak a kérdések, hisznincs, aki válaszolhatnamagadon kívül,ahogy eddig ismégsem hitted el,hogy igaz, lehetirányított léptekkelaz ismeretlen, monddmerre vancsúcsra kitűzött zászlóutat mutat, vagya múlt rád nehezedő árnyaennyi volt,nem lesz tovább…