2013.10.17. 18:51
valahol
Tudattalan, tudat alatt
ott vagyok valahol
szemerkélő öszi köddé
vált életem küszöbén
magukból kinyúló kezek
löknek el a távolba
mintha ott lennék valahol
másra mutogató félelem
ébredésében az egyik
én vagyok
magára maradt illuzióból
kinövő virág az élet
letépett szirmai szállnak
a szélben, az egyik valahol ...
komment
Címkék: 2013.10.17
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.