Éjpaplan alá kúszó érintése a vágynak

emlékedbe zár, de feloldozást nem vár,

hisz a kapott, akkor, a pillanat erejében

mindent adott, nem hagyva  a holnapnak

tartalékot, nehogy a majd, ellopja mit

csak a ma adhat, hogy késlekedésében

visszakérje, mit a tegnapban a tapasztalattól

megfosztásra ítéltetve, az idő eddig halasztgatott...

..végre eléd tárta,

mit addig álszemérmes szűzi mosollyal őrzött,

s már a befogadás örömébe vetett..

...Csak tarkómon felfutó bizsergés mi most

emlékezésre ébresztette az éjfelet.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.