pengnui 2011.07.23. 16:50

beszélgetés

A magyar irodalmi paletta bemutatása végett feltettünk náhány kérdést Komor Zoltánnak, a Katapult online újság főszerkesztőjének.

 

 

Magardól nénány szó.

Elsősorban prózát írok. Írásaim különböző pályázatokon (Irodalmi Rádió, Tollinga, Napút) szerepeltek sikeresen és jelentek meg antológiákban. Emellett folyóiratokban (Kláris, Délibáb, Vörös Postakocsi) publikáltam. 2010-ben jelent meg első könyvem, Mesék Kaptárvárosból címmel. A Katapult Kortárs Alkotói Oldal főszerkesztője vagyok.



Mikor, és milyen hatásokra kezdtél el írni?
 

Igazából már gyermekkoromban, 11-12 évesen elkezdtem írni, elsősorban kaland történeteket, mert akkoriban nagy hatással volt rám a tudományos fantasztikum - Verne és Crichton néhány írása. Később, felnőttként már komolyabb hatások értek, egyre inkább a szépirodalom kezdett hatni rám, és máig ragyogó napként a központban áll nálam kedvenc íróm, Kafka.



Hol találkoztál az avantgarddal?

Egész korán, 15 éves koromban kezdtem komolyan tanulmányozni, amikor is a kezembe került egy átfogó antológia az avantgárdról. Általában könyveket olvastam az iskolában, ahelyett, hogy az órákra figyeltem volna, ez az antológia pedig valósággal magába szippantott. Akkor tudatosult bennem, hogy hogy a modern művészet az, amit nem csak kedvelni, de amiért valósággal rajongani tudok.



Honnan jött a Katapult ötlete?
 

Amióta csak írok, rengeteg irodalmi művészeti portálon jelen voltam már, és nagyon sok helyen nem igazán szerették azt a modern irodalmi vonalat, amit írásaimmal én is képviselni próbáltam. Noha a szabad vers több mint egy évszázados múltra tekint vissza, sokan még mindig viszolyognak tőle, mondván, ha vers, akkor legyen dallamos és rímes. Én magam szerettem volna minél több amatőr modern író és költő írásait olvasgatni, de nehéz volt ezeken az oldalakon néhányra is rábukkanni, mert nyolcvan-kilencven százalékban a hagyományos irodalmi vonalat erőssítették az amatőr írók és költők, s így az olvasó tábor is ehhez igazodott. 2010 telén pont erről beszélgettem Apagyi Ferenc barátommal Budapesten, hogy milyen érdekes lenne, ha létrejönne egy oldal, ami csakis modern művészeknek adna helyet, így azoknak, akik erre a vonalra kíváncsiak, nem kellene szemezgetniük, hanem ha az oldalra jönnek, csak ezzel az iránnyal találkoznának, és így olyan olvasó tábor alakulna ki, amelyik érdemi kritikát tud adni egy-egy műről, ahelyett, hogy magát a modern művészetet kritizálná. Akkor még csak afféle álmodozás volt, de néhány nap múlva felmerült bennünk a kérdés: Miért ne csináljuk meg mi?



Milyennek látod a mai magyar irodalmi palettát?
 

Az internetes irodalmi palettáról meséltem, de ami a nyomtatott irodalmat jelenti, azt kell mondanom, ott sem túl rózsás a helyzet, eléggé begyepesedett. Egy kezdő írónak például igen nehéz betörnie a piacra, mivel egy furcsa 22-es csapdája áll fenn: a legtöbb kiadó nem foglalkozik elsőkötetes szerzőkkel, mivel kockázatos, inkább a bevált szerzőket adja ki, ilyen szerzővé viszont csak akkor tudna válni a kezdő író, ha legalább az első könyvét kiadná valaki. Pont ezért virágozni kezdtek azok a kiadók, akik a szerzővel fizettetik meg a kiadási költségeket, mivel tudják, hogy a legtöbb író olyannyira bízik a saját tehetségében, hogy kész megfizetni a megjelenési költséget, és így a kiadó akkor sem bukik pénzt, ha a kötetet senki nem veszi meg. Sajnos meglátásom szerint ez minőségi problémákat vet fel, vannak oldalak, amelyek önrész ellenében antológiákat adnak ki, voltaképp bárki jelentkezhet, bármilyen írással - a lényeg, hogy kifizesse a néhány ezer forint per oldal költséget -, így egyre több kiforratlan, kacat-iromány is bekerül az Országos Könyvtár polcaira. Az antológiáknak ebből a szempontból nálam már nincs presztizse, és pont ezért vetettük el az ötletet, hogy létrehozzuk a Katapult antológiát.

 

A másik dolog ami a magyar kiadók jellemzője, hogy későn eszmélnek, és mindig csak pótolnak: rengeteg kiválló külföldi könyvet harminc, negyven év után adnak csak ki magyarul, a legtöbbet pedig még akkor sem. Jó példa erre a Nobel díj: ha a szerző kap egyet, villám gyorsan elkezdik pótolni a hiányosságot és lefordítják magyarra a műveit. A magyar irodalmi Nobel díjasunknak sem volt teli a könyveivel minden bolt polca, csak amikor megkapta ezt az óriási elismerést, érkeztek hirtelen húsz-harmincassával a Sorstalanság könyvek minden kisvárosi könyvtárba. Nos, a magyar szerzőknél is mindig csak ez a bepótlás van: későn jönnek rá, ha valakit már rég ki kellett volna adniuk; olykor akár a művész halála után.



Az általatok képvisel irányvonal milyen szeletet képvisel?
 

Egy igen szűket, de mi ezt egyáltalán nem bánjuk. Remek szubkultúra hangulata van így a dolognak, és bár kezdetben attól féltünk, hogy egyfajta sznob légkör fogja övezni akaratlanul is a Katapultot - a sznobizmust nem véletlenül kapcsolják össze sokszor a modern művészettel -, ehelyett úgy látjuk, inkább a fiatalokat mozgatja meg a dolog. És ez jó, a Katapult egy őszinte és fiatalos hangvételű oldal, nekem ez a meglátásom, és próbálunk is ilyenek maradni.



Látsz-e valamilyen irányvonalat, tendenciát a magyar irodalomban?
 

Nos, átfogó tendenciát nem tudnék mondani, nincs annyira rálátásom a dologra. Annyit tudok csak, hogy vannak mozgolódások. És mi vagyunk az egyik.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://pengnui.blog.hu/api/trackback/id/tr443091725

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.