Pipafüstben
hunyorgó képzelet,
féltékenységen
átesett
öreg kontinens.
Régi szeretők 
kialudt álma,
megkövült
szobor
szerelemmel
áltatott.

Könnyek közt
ünnepel 
a bánat.

Minden emléknek
párja, 
életben tartott.

Hatalom.

Felejtésbe fulladó
mulatság.

Maszkabál.

Semmi sem az,
aminek hiszel,
aminek látod.

Nyitott szemed
halott kristály
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.