Becsukott szememen kiszivárgó fény a néma éjszakában zajongó gondolat átutazó, vágyak közé rekedt, élet önkéntelen hasonmásai így lesznek egyek te meg én értelmetlen kifogásai.

Magam sem tudom már,hogy bíró vagyok, vagy vádlottegyedül magam otthon sirató Szerelemben fogant tudathasadás közös képében örömtelen gyönyör terem magához láncol a boldogság ki mondja meg mi a jó? Maradnál halottá vált emlékek között, szemlesütve, tépett mosolyfélhomályban a boldogság…

Szádra tapasztott némaság csend üvölt, meghalt, soha már érzés szétszórt darabjai benned énekelnek tüskére fűzött kapcsolat…

Mókuskerékbe zártelnagyolt időhogyan továbbkérdéselemélet.Szeretet ölelésmagány nevealázatban edződőcsalódása lábaid elötthever.Magára maradtérzelem széttépettdarabjaibarátság rovásáraírt találkozástragédiája?  

Halott éjszakában fuldokló valóság rideg álomképei újragondolva értem jönnek ájult hajnal ébredésében a tegnap elfejtett nyugalom mellékíze nem mutat nap-éj egyenlőségjelet.     képet innen

Törölt emlékeid helyén mit is keresel? Szilánkokra törve képzelgek diadalmenet a halál vagy olcsó mulatsági tréfa elfelejtett nevetése Lényegét tekintve mindegy Sárból másztál elő életed céltalan mivolta meg nem engedett veszélyes a társadalom egészére nézve tiszta kék szemed álca, de mi átlátunk…

Egy kora őszi éjszaka emlékei  között botorkálok. Villamosmegállóban  didergő izgalom a égre festi  ifjúságom bemutató  képeit. Hallgatod. Játszótérre szökött csók  az ajkadon:- Rámenős vagy nagyon! Átlátszó hideg szélben hazakísér az…

Eltékozolt neved veszem a számrafelsíró gyermekként az éjszakábancsend könnyei záporoznak a mánakvisszahulló fájdalomfelhő táncátmegtanultam lépésenként egymás utánmost egyedül, a csillagokat nézem, furákmagyarázat nélkül merre mennekmi értelme van az égi jelnektudom, hiába is kérdez szemema…

Vegetatív idegpályán az életem kómába esett álom tanult félelemvalóság fogva tartott szememben ködös képzelet. Kifakult érzelem hullámain ringatózó bizonytalan, torkomat égető boldogság fejfájós ébredése újabb halálra ítélt whiskys pohár. Szobám falára vetített mozivászon boldog befejezést ígérő…

Ki vagy te, hogy álomként éld az életem? Ki vagy te, halványuló elfelejtett képzelet? Ki vagy te, bennem eltemetve? Ki vagy te, hogy folyton hallom hangodat? Ki vagy te vissza-visszatérő hangulat? Ki vagy te, arcomon sovárgó őrület? Ki vagy te, tőled kérdezem vadul, szeliden. Ki vagy te,…

Az Amatőr Írók Klubja gondozásában készült első magazin, amiben az oldalon publikáló szerzők egy-egy írását lehet olvasni, valamint ajánlókat, kritikákat, interjúkat.   Az elkészült számot megnézni és letölteni innen lehetMagazinunk első száma már…

Nevedben:vággyal rajzoltszavak.Kényeztetiklelked.Tombolóorkánt rejt.Elragad.Beteljesüléséjszakájaután a nap.Hordozza ahalált. Univerzummalösszeolvadó. Sikoltása nevedminden gyönyörforrása.Nyugatatóvízfelszínbefullad azálom.

Élettel betömött szám átvágott torkú, véres szerelem szétkent rúzsfolt-tavasz. Napba néző nyitott szemem, halott pupillák mögött vágyban fogant remegés. Holdfényrajz arcod keresem.

Alig használt mosollyal várlak az utca túlsó oldalán, hogy ne láss. Ne láss csodálkozó könnyek oldalán redöző fájdalmas arcvonást Ne lásd felettem repkedő madár alakzat, szétrebbenő érzelemhullám okát. Ne lásd, hogy az utcára vetett szemfényvesztő csalfa életem koldusbottal jár Ne lásd a nevetésbe…

Bennem felejtett fájdalom tüske könnycsepp arcomon bánat, mosoly életem képekben benne van Minden Semmit nem tehetek Elfogadom Arctalan félelme a mának bennem lapul Én vagyok Szótlan vízfolyam az arcomon Mindent elárul Elmosódott múlt köszön Visszatekintő apró érzelgős halál.  

Gyerekfejjel elkövetett születés. Napsugár. Fényénél olvadó Új ígéret Gúnyos k acajjal Hosszú levágott nyelvét nyújtja rád. Kitárt szemed halványuló fényű világ. Nem lát. Csodában gyönyörködő hangfoszlány. A szélben Tovaszálló Ígéret-maradvány.

Megterítettéletemidegenszokás.Szópárbajbanelveszettvisszavonhatatlanajándék.A halálom.Őszes halántékasztalra borultvérző homlokábólaz élet szivárog.Sok színűrefestett álomtúl a látóhatáron 

Meggyalázott emberiség tagadja az Istent. Vérben úszó kereszt. Mégis az összekulcsolt kéz jelent Utolsó menedéket. Erőtlen térdrehullás az élet elött.

Álomgyári munkásfeleségkiégett női névködfátylas ajkamúltba veszvea jővőt kutatja Megalománoltárnak öltözöttvágyakozásminden után.Kell még. A kinyújtottkéza semmié.Hiába hulló könnyek,folyóba fulladtkérdésMiértTükröződőcicapöttyös képzeleta múló időbenrögtönzöttéletem.

Vallomásba fulladtnyári éjszakaa múlt időtaván.Integet.A révészrám vár.

Halott testemjátékszermarionett bábvagyok.Lélektorz mosolyaz életszínpadán.Arcokrakiülő undornem kérráadást.

Felvillanó álmaim.Képek.Nem találomki vagy ottmellettem.Elfelejtetta jelenem.Hibaüzenettela keresésvéget ér.A világtólelzárvakulcs a nyakamban lóg.Tompaneszezésbena hangodkísért.Sárgulóképzeletvirág.Kertbe száműzöttvégtelen.Lehetőség. 

Hideg éjszakán a magány árnyéka ölel át Karja vállamon pihen húsomba vájó karma Képsorok Arcomra fagyott mosoly dallam Közönség soraiban fény nélküli néma ismerősök Bámulnak. Rám köszönő fénysugár VakítKép innen  

A magyar irodalmi paletta bemutatása végett feltettünk náhány kérdést Komor Zoltánnak, a Katapult online újság főszerkesztőjének.     Magardól nénány szó. Elsősorban prózát írok. Írásaim különböző pályázatokon (Irodalmi Rádió, Tollinga, Napút) szerepeltek sikeresen és jelentek meg…

Prédikált alázatmisebor ízetántorog