Megérkeztek a várva várt vendégek. Az egész épület zajos az izgatottságtól, míg én egykedvűen bámulok ki az ablakon. Odakint szemerkél az eső, mindent bevon kristály csillogásával, s mint megannyi könnycsepp, lerajzolja a szomorú lelkek bolyongásának történetét. Az előttem megjelenő homályos figurára fókuszálok. Tudom, elégedetten szemlélhetném önmagam, hiszen az arcom szabályos és arányos, rövid sötétbarna hajam enyhén göndörödik, szemöldököm sűrű, egyenes, alatta fekete szembogaram igéző, orrom keskeny, finoman ívelt, ajkaim pedig enyhén duzzadtak, érzékiek.

Azonban én azzal vagyok elfoglalva, hogy hiába toltam a kerekes székem teljesen közel a falhoz, oldalra befordítva, így is az udvar egyik legfontosabb része, a bejárat előtti terület marad teljesen láthatatlan. Nagyon bosszant, hogy oldalra kell fordítanom a fejem és gyakorlatilag deréktól felfelé az egész felső testem. Vicces gondolat: deréktól. Mintha tudnám onnantól lefelé mozgatni bármimet is. Jézusom, mikor fogok már megbarátkozni nyomorultságom testet öltött komorságával! Megbarátkozni. Komolyan mondom, humoros kedvemben vagyok ma. Hisz még a beletörődés, a maga tanult tehetetlenségével is távol áll tőlem.

Éppen azzal kezdek foglalatoskodni, hogy hűséges szállítójárművemet a szoba közepe felé irányítsam, amikor egy lány bukkan fel, de az ablakpárkánytól csak rövid ideig látom. Karcsú, törékeny alak, finom arcél, kimagasló orr, lágy szőke haj, és még innen a második emeletről is látni világító szemeit. Nagyon kifejezőek. Egy pillanatra tekint csak fel, mintha egyenesen a szemembe nézne. Apró, kissé öntelt, de rendkívül huncut mosoly suhan át az arcán. De hisz beledobbant a szívem! Bizsergek, s úgy érzékelem, hogy az egész testem pulzál. Szomorúan konstatálom, hogy valószínűleg most, ha egészséges lennék merevedésem lenne. Talán elvonulnék a mellékhelyiségbe, hogy kihasználjam ezt a kellemes érzést és egy fergetegeset maszturbáljak. Igen. Elképzelném a lányt csíntalan szemezgetésünk kereszttüzében, ahogy pajkos mosolyával követne a lépcsőház egy csakis miránk váró sötét zugába, hogy kacarászva ízlelgessük testünk érintésének újdonságát. Látnám magam előtt szeme tüzének fellobbanását, s hallanám, ahogy pihegése szuszogássá, majd apró nyögésekké változik, érezném illata nedves felhőit orromban, s sikamlós puha kapuja körülölelné ujjaim. Majd szenvedélytől felhevülten szaggatnám le ruhadarabjait, apró bugyiját leráncigálnám, hogy azonnal behatoljak testébe, s forróságát magamba olvasszam. S a pillanatban hátrahajtanám fejem, s némán engedném a magas-széles hullámok átrobogását testem minden porcikáján, miközben tudnám, magom mélyen szántja nőiességének egyetlen valódi képviselőjét.

Vajon mihez kezdhetne most velem? Kellemes csevegés és nevetgélés után letérdelne elém, csókolna, ölelne, és amikor a nadrágomhoz érne, zavarba jönne löttyedt nemi szervem kijózanító látványától és érintésétől. Nem bírom elviselni, ahogy a felismerés kiül az arcukra! Ahogy a szemük csillogása átvált a homályos, zavaros érthetetlenségbe. Olyankor a fájdalom sugara a homloklebenyem gátjait szakítja át, szemeim zavaros, meleg folyadékban áznak, s a szívem helyén koszos homok futtatja száraz növény csonkjait. Persze tudom szorongásom hullámai behálózzák vágyuk apró magvait, rezgései összekuszálják érzékeik hosszú antennáit.

Aztán megint a közönyösségem. Mint valami kiszáradt kút, olyan vagyok. Élettelen testem apró áramütések mentén eresztené szabadon történetének bűzös füstgomolyagjait. Sanyika rohan be a szobába. „Megjöttek! Van velük egy csaj is!” Amilyen nagy lendülettel megérkezik, úgy el is távozik.

Újból az ablak felé fordulok. Ezúttal teljesen szemben vele, háttal a folyosónak és a nyitott ajtónak. Egy esőcsepp lassan gördül le az ablaküveg jobb szélén, majd felgyorsulva siklik, ahogy a szánkó a porcukorral fedett domboldalon, s végigszántja az áttetsző határlapot. Nem érint, nem visz magával egyetlen más vízcseppet sem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

szabóada 2012.04.07. 15:58:17

ez nagyon izgalmas volt! :) de most tényleg mi van ilyenkor? Én is szerelmes tudnék lenni egy mozgáskorlátozott fiúba, de azért az engem is zavarna, zavarba hozna, hogy deréktól lefelé nem működik semmi. Ilyen sorsot senki nem választana magának, mert legalább akkor ne is kívánna olyat, amit nem tehet meg. Mert szeretni tud, és mégsem. Hm, de végül is ez nem csak vele van így, sokszor és sokat kívánunk olyat, amit végül is nem tehetünk meg, mert csak kívánjuk, megtenni mégsem tudjuk. .... stb.
"Nem érint, nem visz magával egyetlen más vízcseppet sem." Hú, ez a mondat kegyetlen. Tetszett a novellád. :)

Válasz erre 

szabóada 2012.04.07. 16:07:20

na de, ha valaki előre tudja, hogy csak csalódás lesz a vége, akkor lehet bele sem kezd, a vendégek meg csodálkozhatnak, hogy miért olyan zárkózott ez a fiú, hogy még ki sem megy a vendégekhez? .. Nem enged engem ez a történet, azért barátja szívesen lennék annak a srácnak. Nah, már úgy gondolok rá, mintha élő személy lenne! :Đ látod, ez ám a hatásos írás! :))

Válasz erre 

pingwin · http://pingwin.blog.hu 2012.04.11. 09:38:33

oh bazz
hihetetlen

Válasz erre 

gatisz 2012.04.14. 19:11:41

@szabóada: :) igen, nagyon vonzó egy férfi. :D a magány sok mindenre megtanít, ha nem táplálsz ellenséges érzéseket iránta.

Válasz erre 

szabóada 2012.04.14. 19:30:58

hm. ez most rendesen elgondolkodtat... éppen abban az életszakaszban vagyok, amikor azt tanulom, hogy ne tápláljak ellenséges érzéseket a meglevő állapotok iránt....

Válasz erre 

pengnui 2012.04.14. 19:45:17

@szabóada: szerintem kb egész életünkben ezt tesszük, max nem tudatosan
ha valóban elfogadtad magad, meg azt, ami körülvesz, úgy már nem nehéz
vagy így se

Válasz erre 

pengnui 2012.04.14. 23:22:11

@szabóada: ha már úgy kezdesz hozzá, hogy determinálod, hogy csalódás lesz, akkor igazán nincs meglepődni a végén, mikor csalódsz

Válasz erre 

szabóada 2012.04.15. 20:45:35

@pengnui: Olyan csuda bölcsességekkel látsz el! :/

Válasz erre 

pengnui 2012.04.15. 21:16:32

@szabóada: amikor határtalan bölcsességem már nem tud a medrében maradni

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: